1896
Az üzemet 1896-ban alapították, mint a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Kazángyártó Üzeme. A gyártóműhely és a raktárépületek az 1896. évi millenniumi kiállítás zárása után a gyár által megvásárolt kiállítási pavilon átalakításával kerültek kialakításra.
Az üzem vezérgépe egy darab 600 tonnás hidraulikus sajtológép volt, melyhez két pakura fűtésű kemence és egy 5 tonnás daru tartozott. A század elejétől ez az üzem szolgáltatta a mozdonygyártáshoz szükséges mozdonykarámok idomfalait, kazánfenekeket, vagon-forgóváz alkatrészeket és egyéb melegen sajtolt durvalemez idomokat.
1913
Megrendelésre került egy 2000 tonnás vízhidraulikus sajtológép, melynek elsődleges feladata, az I. világháborúra készülve, a lövegtalp sajtolás volt. Ezzel egyidejűleg átépítésre került a farészes épület is, azzal a céllal, hogy elhelyezhető legyen egy nagyobb teherbírású magas daru is. A korabeli termelési kimutatások szerint 1896-97-ben 28-28 tonna, 1898-ban 48 tonna, majd 1899-ben 93 tonna sajtolt lemezt gyártottak.
Az üzem a Mávag Mozdony-és Gépgyárhoz tartozott. Fő profilja a gőzmozdony idomfalainak sajtolása maradt.
1959
Az üzem 1959 január 1 -vel, a Ganz Vagon-és Gépgyár, valamint a Mávag Mozdony-és Gépgyár összevonásával a Ganz-Mávag Mozdony-, Vagon-és Gépgyár része lett. A fő profil lassan változott. Ikarus buszokhoz használatos légrugó-tartók, lökhárítók és hadiipari lemezsajtolt termékek is (pl.: T56 -os harckocsi alkatrészek) bekerültek a termékpalettába.
1989
A rendszerváltással egyidejűleg összeomlott a Ganz MÁVAG piaca is, hiszen kizárólag orosz, illetve KGST piacra termelt. A piacok elvesztése miatt a gyár csődöt jelentett, mivel nem tudta törleszteni az állam felé az adósságait. Ekkor megkezdődött a Ganz MÁVAG „feldarabolása”, kisebb egységekre való bontása, mely így sem lett életképes, hiszen a piacok elvesztésén a feldarabolás sem segített, ezért végül megkezdődött a felszámolás.
1991
Az üzem magyar magántulajdonosi kör által privatizálásra került és Technokov Kft. néven kezdte el működését. A termékpalettán egyre jelentősebb szerepet kaptak a tartályfenekek, de a kezdet nem volt egyszerű, hiszen a cég szinte kizárólag MSZ szabvány szerinti edényfenék szerszámokkal rendelkezett, melyek ekkor még alkalmasak voltak a magyar piac igényeinek kielégítésére. Az exportpiacok DIN és ASME szabvány szerinti termékeket igényeltek. A magyar tartálygyártók is a külföldi piacokra akartak értékesíteni, így már nekik sem volt megfelelő az MSZ szabvány szerinti termék. Megkezdődtek a szerszámátalakítások, melynek eredményeként, már az év második felében megkezdődtek a szállítások a német piacra.
2005
Jelentős beruházások kerültek megvalósításra. Az export piacok jelentős gáztartályfenék igényt jeleztek, ezért beszerzésre került egy 1000 tonnás félautomata hidraulikus sajtológép és két darab karusszel eszterga az edényfenekek peremmegmunkálása céljából.
Ugyancsak komoly igény mutatkozott kisdarabszámú nagyméretű edényfenekek iránt is. Ezen igények kielégítésére beszerzésére került egy Boldrini hidegalakító gépsor, mellyel az addig gyártható 3172 mm-es maximális átmérő 4500 mm-re növekedett.
2008
A Cég belépett a vasúti tartályfenekek piacára. Ez a piaci szegmens 4 db 2900 mm átmérőjű sekélydomború edényfenék gyártásával indult. Ma már meghaladja a 2.000 darabot a különböző átmérőjű vasúti tartályfenekek darabszáma, ezzel ez a piaci szegmens a cég egyik legerősebb „lába”. Persze ennek elérése sem ment beruházások nélkül. Szükséges volt egy konvejoros szemcseszóró és két csiszoló gépre.
Napjaink
Az új piaci igények keresése és az azok kielégítéséhez szükséges beruházások megvalósítása folyamatos. Így beszerzésre került egy új robottechnikával működő peremmegmunkáló gép, egy leaservágó gép, egy 3D plazmavágó gép és egy alagút szemcseszórógép.
Ma már 23 országba szállítunk, aminek következtében az exporthányadunk meghaladja a 70 % -ot és az 1899-ben felhasznált 93 tonna lemezhez képest több, mint 10.000 tonna lemezt használunk.
Alapelvünk: "Mindent megteszünk annak érdekében, hogy vásárlóink sikeresek legyenek, mert akkor mi is sikeresek lehetünk.”